Figure skating & ice dancing

Tournee post-olympique – L’equipe de France de patinage

Leave a comment

Alacsony elvárásokkal mentem el erre a gálára, sőt kis híján ki is hagytam, mondván nem olyan érdekes a jelenlegi francia csapat, de aztán Nathaliék és Brian miatt csak elmentem.

Az elején jó, hogy nem vártam sokat, különben az első fel órában otthagyom az egészet. Először politikusokat vonultattak fel, majd Eugen Peizerat haláláról volt megemlékezés. Aztán fél óráig a helyi és egyéb utánpótlást kellett nézni. Persze cukik a gyerekek, de a francia utánpótlás mélyebb gödörben van, mint a magyar. Nem igazan szórakoztató komoly lírai zenére novice és junior lányokat nézni, akik nem, hogy ugrani nem tudnak (a szimpla axel is problémás), de a mozgásuk is erőltetett csapkodás. Másik érdekes dolog, hogy a híresebb lyoni klub, ahol Peizerat-ék, Schoenfelderék egész pályafutásuk alatt edzettek, Pechalat-ék onnan indultak, jelenleg a Gabriella Papadakis es Guillaume Cizeron páron kívül semmiféle utánpótlást nem tudtak kiállítani a helyi gálára. A másik lyoni klub, ami elvileg műkoris klub, ellenben egészen kis aranyos novice táncospárt, egyéni táncos kislányt es par műkorist bemutatott. Újabb bizonyíték, hogy itt pár nagy névnek le kéne szállni a magas lóról és néhanapján a kávézást egy kis munkával megszakítani.

A tortúra még itt sem ért véget. Laenaelle Gilleron-Gorry valószínűleg csak azért turnézhat, mert valakivel ki kell tölteni a műsoridőt. Nem valami szórakoztató a dupla toeloopjaival. Aztán végre valahára elkezdett felpörögni a műsor, Chafik Besseghier nagyon pozitiv meglepetés volt, kifejezett tetszett amit csinált. Pernelle Carronéktól többet vártam. Pernelle szép ruháin kivül untam őket. Maé Berenice Meite is pozitiv meglepetés volt. Videókon nem tetszett az anti-nőies mozgása és megjelenése, de élőben van benne valami. Látszik, hogy örömmel csinálja, amit csinál. Jó lenne, ha ez minden edzőről és korisról elmondható lenne. Florent Amodio is tetszett a műsor első felében. Úgy látszik apránként elkezd hallgatni Lambielre és megpróbál valami mást is mutatni a szokásos stilusán kivül. A VB kihagyása valószinuleg jó döntés volt, mert most is sokat bukdácsol a jégen. Gabriella Papadakis és Guillaume Cizeron elég jók, de mindig az az érzésem, hogy csak a zene viszi őket. Szerintem jót tenne nekik, ha követnék a többi lyoni jégtáncos példáját és elmennének innen más levegőt szivni. Még mielőtt rájuk ragad a munkamorál teljes hiánya, ami itt nagy mértékben terjeng. Brian Joubert-től sem vártam sokat. Első, régi nagy kedvencem ugyan, de már régóta nem nyűgözött le. Hát most sikerült neki. Nem tudom hogy az elő látvány varázsa, vagy Brian is a reneszánszát éli most, hogy minden verseny terhe végképp lekerült róla. Ha nem is egy finom, művészi korcsolyázó, de az a sebesség, amivel száguldozik, szemkápráztató. Ugyan már nem strapálja magát halálra ugrásokkal, de amit ugrik az még mindig messze a legmagasabb, szó szerint repül. Tegnap este újra úgy éreztem magam, mint régen, amikor a 2004-es Mátrixot nézve először beleszerettem a műkoriba. Azóta ugyan már eléggé más stilust szeretek a jégen, de ezt az érzést azt hiszem csak Brian adhatta vissza. És el sem tudom mondani, hogy a lyoni edzések után erre milyen nagy szükségem volt. Nathalie és Fabian Kis herceges programja mindenképpen az első félidő csúcspontja. Egyszerűen nincs róla mit mondani, mindenki nézze meg valamilyen formában.

A francia közönség minden produkciót nagyon meghálált. Most már értem miért nem hívtak külföldi fellépőt a turnéra. Kicsit laposnak tartottam a fellépők listáját amikor a először megláttam. De a franciák mindent imádnak ami a sajátjuk. És többnyire csak azt 😀 Hihetetlenül lelkesedtek mindenkiért. Mivel francia társasággal mentem nézni a gálát, már lassan kezdtem én is franciának érezni magam és átragadt rám a lelkesedésük. Bár azért be kell valljam, rendesen megijedtem, amikor Nathaliék első programja után az egész csarnok egy emberként nagy tömegben megindult a dedikáló asztalok felé. Szó szerint véres közelharcra hasonlított az a tolongás, ahogy mindenki próbált közelebb furakodni a jégfelújítás szünetében a korisokhoz. Kezdtem aggódni, hogy itt legfeljebb az emberek harmada fog aláíráshoz jutni a jégfelújítás végéig. Aztán végül az lett, hogy azok a korisok akik előbb szerepelnek, kezdtek elszállingózni, viszont Brian (a lényeg) ott maradt az utolsó emberig. Itt valóra vált az egyik álmom, alá tudtam íratni vele a korimat. Ettől bizonyára jobban fog menni az axel :D. Tudni kell rólam, hogy a korim tisztaságára és épségére mániákusan vigyázok. Nincs más ember a világon, akinek megengedtem volna, hogy “összefirkálja” a korimat alkoholos filccel. Kivéve még Stéphane Lambielt, neki tartogatom a másik korimat.

Szóval az aláirás miatt lemaradtam a második félidő elejéről, ami a francia szinkroncsapat es Laenelle második száma volt…valahogy egyik miatt sem érzek hiányt. A második félidő valahogy pörgősebb volt, ide tartogatta mindenki a szórakoztatóbb gálaszámát. Nagy változás nem volt, itt is azok tetszettek, akik már először is. Az egész showt azzal reklámozták, hogy az egyetlen gála, amin négyfordulatos ugrást láthatunk. (Majd a svájciaktól kapnak a fejükre a franciák, Lambiel is quadot ugrott az Art on Ice fináléját). A második félidőben mindenki bemutatott még egy ráadást a programja után. Egyedül Chafik Besseghier ugrott quad toeloopot, más meg sem próbálta. Mae Berenice 3T+3T ugrott. Florent tripla axelt igért, de kétszeri nekifutásra is csak dupla axel lett belőle. Ezek után meglepődtem, hogy Brian nem csak kis ráadást adott, hanem pár perc levegő (és egy igen látványos palánk melletti pólócsere) után egy teljes harmadik gálaprogramot is lefutott, amiben kétszer is kiszenvedte a tripla axelt. Így még látványosabb volt, hogy Florent-nél valami nem stimmel. Remélem a következő szezonra helyre teszik. Brian nagyon tud élő showt csinálni. Nem gondoltam volna, hogy megint olyan leszek, mint 16 évesen a zágrábi EB-n. Teljes extázisban sikítoztam neki. Most szabályok nélkül, a neki megfelelő stilusu zenékre még egészen jól is mozog. De ez Franciaországban igazából teljesen mindegy. Itt mindenki meg van veszve érte és ez átragad a nem franciákra is. Utóbbi egyébként nagyon ritka, talán ettől is olyan családias a hangulat a francia turnén, tényleg mint egy nagy család. Még külföldiként is bármerre néztem, ismerős arcokat láttam. Pedig a lyoni Patinoire Charlemagne az egyik legnagyobb az egész országban, itt volt a 2006-os EB is.

A második félidő után már nem volt hivatalos, szervezett autogram osztás. Csak pár igazán hardcore fan és a hely korisok kis csoportja tudta, hogy a korisok bejáratánál érdemes várakozni. Utóbbiakkal tartottam én is. Megérte, még úgy is, hogy Brianra várva lekéstem az utolsó villamost, ami hazavitt volna. Felváltva szállingóztak ki a korisok és szerencsére tényleg nagyon kevesen voltak elég fanatikusak várni rájuk, így nagyon közvetlen, családias hangulatban lehetett velük fotózkodni és beszélgetni is. Nagyon örültem a közeli találkozásnak Nathalieval, Fabiannal, Guillaume-val, Pernelle-lel, Morgannel, de azért csak Brianra vártam főleg és már kis hiján feladtam. Úgy tűnt véget nem érő pofaviziten van az étteremben és az üvegre feltapadva lestük, hogy jön-e már kifelé. Végül jött és azonnal megtámadtuk. Szerencsétlen csak annyit kért, hogy a bőröndjét had tegye fele a turnébuszra. Utána nem volt neki menekvés, de nem is próbálkozott. Tényleg max 15 ember lehetett már ott hajnali fél 1kor. Mindenkit türelmesen végighallgatott, mindenkivel beszélgetett, mindenkit megölelt és megpuszilt. Tudja már magától, megspórolja azt az időt, hogy amúgy is megkérjék erre :D. Hatalmas élmény volt, még annál is nagyobb, mint amikor 2008-ban Párizsban a Trophée Eric Bompardon interjút készítettem vele. Akkor még csak angolul beszéltem. Amit meg franciául betanultam mondatot, arra is angolul válaszolt, mint kiderült, azért mert olyan rémesen rosszul tanultam be még azt az egy mondatot is.

Most elmondtam neki, hogy milyen nagy hatással volt rám a 2004-es Mátrix óta és ha őt nem látom, akkor most nem élhetnék ebben a gyönyörű országban. Miatta kezdtem franciául tanulni és korizni is. Brian tényleg szereti a magyarokat és nagyon jó fej volt. És most már franciául válaszolt. Ezt szóvá is tettem, mire mondta, hogy ha érzi, hogy valaki csak egy mondatot tanult be, arra inkább angolul válaszol, mert azok úgysem értik a franciát, de nálam most úgy érezte egészen jól beszélek. Ez életem legnagyobb bókja a francia tudásomra, a nyelvtanárok meg elmehetnek a francba :D. Kevin van der Perrennél azt éreztem, hogy a korcsolyázásban is eljutottam valameddig. Most hihetetlen nagy élmény volt Briannal franciául beszélni, hiszen valamikor még ő motivált, hogy egyáltalán belekezdjek. J’ADORE BRIAN!!!

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s